Karácsonyi gondolatok

 Számodra mit jelen az ünnep? Gondolkodtál már ezen?

Hamarosan  itt karácsony, az üzletek polcai roskadoznak a sok árucikktől, melyeket karácsonyi ajándékként kínálnak. Az utcák, üzletek, házak csillogó fénypompában díszelegnek, karácsonyi zene szól mindenhol. Olyan, mintha már meg is érkezett volna a karácsony és ezt mi teljesen természetesnek is vesszük. Rohanunk vásárolni, teletöltjük a bevásárlókosarainkat ajándékokkal, stresszelünk, hogy ki ne hagyjunk valakit, akinek még nem vettük meg az 50.zoknit, pénztárcát, játékot, telefont, tabletet, órát, ékszert, stb.

Ha ezek nem így lennének, akkor vajon hogyan ünnepelnénk? Ha nem lenne ennyi minden a boltok polcain, ha nem lenne karácsonyi díszkivilágítás már novembertől, ha nem lennének, "mert megérdemled", "lepd meg szeretteidet" reklámok? 

Vajon hogyan ünnepelnénk meg a karácsonyt, ha nem dugnák az orrunk alá már 2 hónappal korábban, nap mint nap, hogy mit vegyél és mit egyél karácsonyra?

Ha nem az anyagi oldalát látnánk a karácsonynak (ajándékok, vásárlás, csillogás, stb) vajon tudnánk-e a lényegre figyelni, arra, ami valóban számít? 

A szeretetre, harmóniára, békességre, szeretteinkkel, barátainkkal való együttlétre?

Az ünnep szépsége, értelme és valódi jelentése bennünk van, a szívünkben. Nem a boltok polcain és nem az ajándékban, amit rohanva, aggodalmaskodva próbálunk a fa alá csempészni, meglepetést és boldogságot várva szeretteinktől, miután kinyitják a nekik szánt ajándékokat.

Nekem az ünnep egy csodálatos, emelkedett, az anyagi dolgoktól teljesen mentes lelkiállapotot jelent.

Egy olyan szeretetteljes állapotot, amit nehezen lehet szavakkal kifejezni. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor megszülettek a gyermekim és anya lettem. Ez egy olyan csoda számomra, melyet tényleg nem tudok szavakba önteni. A születés, egy gyermek világra jötte nem egy mindennapi rutin dolog. Egy piciny lélek érkezik, aki a világegyetem parányi részecskéje és most itt van, megmutatja magát és hozzájárul az egész emberiség nagy családjához. Egyedi és megismételhetetlen lényével, tudásával adni jött az emberi világba. Nekem az az ünnep, amikor erre a napra emlékezem, és arra, hogy mit adott nekem az ő lénye, a megjelenése.

Jézus születése is egy csoda! Bár tudjuk, hogy Jézus nem decemberben született, mégis a keresztény hitben ez vált szokássá, és az emberek többsége, még az ateisták és a pogányok is, ünneplik a karácsonyt, Jézus születését, vagy csak hagyományként, a világban elterjedt kultúraként díszítenek fenyőfát, és ajándékozzák meg az emberek egymást.

Vajon ez így rendben van? 

Nem kellene már végre átértékelni, mit is csinálunk sok-sok évtizede, milyen szokásokat alakítottunk ki, és ezek hova vezettek el bennünket? Talán már elérkezett az idő, hogy felébredjünk és észre vegyük, hogy az ünnep valódi jelentése bennünk van, a szívünkben?

Te mit gondolsz erről? 

Örömmel olvasnám az ezzel kapcsolatos gondolatodat, véleményedet. :)