"A Te boldog életed engem is boldoggá tesz"

Olyan időben élünk, amikor elkerülhetetlen, sőt szükségszerű, hogy egymás felé forduljunk, egymást segítve haladjunk előre. Ha visszatekintünk az életünkre, vagy még előbbre, - szüleink, nagyszüleink életére - akkor láthatjuk, hogy mennyi minden megváltozott körülöttünk, ami magával hozza a gondolkodásunk, életszemléletünk változását is. Egy ilyen folyamatban részt venni nem mindig egyszerű, olyan új megközelítéseket kíván tőlünk, amivel korábban nem találkoztunk.  Ahhoz, hogy a fejlődéssel haladni tudjunk már nem elég csak szemlélőnek lennünk. Nem elég csak látni és figyelni az eseményeket, hanem aktív részesei is kell, hogy legyünk. Mit jelent ez? 

Egy olyan korszak küszöbén áll az emberiség, amelyen átlépve elvezeti őt a felnőtté válás korszakába. A felnőtté válás folyamata, mint tudjuk, nem egyszerű folyamat. Az emberi növekedés hasonlatával élve: - magzat, csecsemő, kisgyermek, gyermek, kamasz (serdülő) ifjú, majd elérkezik a felelősségteljes felnőtt kor. Ezen időszakon át sok minden megtörténik egy ember életében. Az emberiség korszaka is egy ilyen folyamaton halad keresztül, amelynek azon szakasza érkezett el, amikor is felelősséget kell vállalnunk önmagunkért. Már nem "hibáztathatunk" másokat a saját életünkben bekövetkezett negatív változásokért, nem várhatjuk, hogy majd valaki más megoldja a problémáinkat, és azt sem várhatjuk el, hogy mások "dolgozzanak", helyettünk is és majd mi learatjuk a babérokat. Ezen idők lejártak. Kezünkbe kell venni életünk fonalát és neki kell kezdeni a saját "szőnyegünk" szövésének. Ahhoz, hogy szőnyeget készítsünk, szükségünk van egy pontos elképzelésre, hogy milyen szőnyeget szeretnénk készíteni, szükségünk van alapanyagra és valamilyen eszközre, amivel elkészítjük, és ami nagyon fontos, szükségünk van tudásra, cselekvésre, valamint erőfeszítésre, kitartásra, hogy a kívánt szőnyegünk elkészülhessen. Nem elég fejben eldönteni, neki is kell látni a megvalósításnak. :)