"Soha ne hibáztass senkit az életedben; mindig vannak, akik boldogságot adnak, vannak, akik tapasztalatot, míg mások leckéket és lesznek, akik emlékeket...sokszor elhagynak emberek, amikor a legnagyobb szükséged lenne rájuk és néhányan veled maradnak, akkor is, ha nem szeretnéd...de tudd, hogy ez mind érted van, a te fejlődésedért." 

Tanulás és megbocsátás

Honnan tudhatom, hogy feldolgoztam a velem történteket és megtanultam a leckét?

Bármilyen helyzetbe is kerülünk, bárkivel is kapcsolódunk, abban mindig ott van a saját felelősségünk és persze a társainké is,  legyen ez egy futó kapcsolat, egy talákozás vagy egy hosszabban tartó kapcsolat, vagy csak egy szituáció.

Minden kapcsolódás (helyzet, találkozás) egy tanítás... egy tükör, amelyben megláthatjuk magunkat, és önmagunkról tanulhatunk. Persze van, hogy nem mindegyiket értékeljük tanításnak, mert sokszor olyan rövid ideig kapcsolódunk a másikkal, hogy nem is vonunk le belőle semmilyen következtetést magunkkal szemben... pedig ha belegondolunk, akkor a legtöbb esetben értékelünk, (és sajnos negatívan) csak nem magunk irányába, hanem a másik félre vonatkozóan, ami fel sem tűnik nekünk. 
 (egy példa: Olyan idegesítően viselkedett a pénztáros a boltban.- stb, azonban nem kérdezzük meg magunktól, hogy miért idegesített ez a szituáció vagy ez a péztáros engem?)

Ahhoz, hogy egy kapcsolódásból megláthassuk azt, amiért ennek létre kellett jönnie… függetlenül attól, hogy milyen eredménnyel végződött- érdemes részletesen ránézni minden alkalommal (akár kellemetlen érzéseket, akár kellemes érzéseket éltünk át közben )

Mi az, ami a mi dolgunk ebben a folyamatban?

1.  A történtekre lehetőség szerint objektíven, ítélkezésmentesen és részrehajlás nélkül tekintsünk, saját magunkat is beleértve – felülről tekintve, mintha nem is velünk esett volna meg.

2. Ismerjük fel és vállaljuk is fel a saját magunk felelősségét, a többiekét pedig ítélkezés, kritika nélkül tartsuk tiszteletben. (az egymásra mutogatás, magyarázkodás újabb negatív szituációhoz vezet.)

3. Tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:

• - mire akar/akart ez a történet ez a helyzet engem megtanítani?
• - mit tudtam meg általa magamról?
• - hogyan fejleszthetem a tudatosságomat a tanultak fényében?
• - hogyan tudom ezt a tudást a saját magam és mások hasznára fordítani a jövőben?

4. Megbocsátás minden résztvevőnek. (ezzel válik teljessé a feldolgozás)

Hogyan tegyük ezt meg?
- a megbocsátás menete, folyamata

A folyamathoz eleinte érdemes elvonulni egy csendes helyre és kellő időt szánni rá. Imádkozzunk, leljünk békés, meditatív állapotra, majd az alábbi lépéseket tegyük meg. 

• idézzünk magunk elé külön-külön, egyesével minden személyt vagy helyzetet, beleértve  önmagunkat is, akivel v. amivel kapcsolódtunk és mondjuk el neki/nekik, mi bántott bennünket, majd mondjuk ki a bűvös szót:
• Szívemből megbocsátok neked, és magamnak is.
• Ha az illető és az adott szituáció eltűnik, megtörtént. Ha nem, akkor az azt jelenti, hogy még nem látsz tisztán, még szeretne valamit tanítani neked. Akkor ezt vizsgáld meg újra, a fentiek szerint.